Az idény befejeztével évértékelő beszélgetésre hívtuk Kangyal Balázst, a Vasas HC ügyvezetőjét.

Vége a 2010-11-es szezonnak, hogyan értékeled a Vasas HC idei teljesítményét?

A Vasas HC idén az ifjúsági, a junior és a felnőtt korosztályban indított csapatot. Már ezt is komoly eredménynek kell tekintenünk, hiszen a felnőtt OB/1-ben induló csapatok közül egyedül mi mondhatjuk ezt el magunkról; a többiek vagy nem neveztek vagy visszaléptek vagy  mással közös csapatot indítottak. A magyar bajnokságban a felnőtt és az ifi csapatunk harmadik helyet szerzett, a junior korosztály ugyan magasan nyerte a középszakaszt, de az április végi döntőn nem tud részt venni, ezért a második helyen zárt. A MOL Ligában negyedikek, a Magyar Kupában másodikak lettünk. A felnőtt csapatnak valamelyik sorozatban illett volna egy hellyel előrébb végeznie és az ifi csapattól is többet vártuk, de összességében nem zárunk rossz szezont.

Beszéljünk kicsit többet a felnőtt csapatról! Milyen célokkal indultatok a MOL Ligában?

Sosem gondolkodtunk helyezésekben, a tavalyi játékunkhoz képest szerettünk volna előrébb lépni. A csapatot is ez alapján raktuk össze. Holéczy Roger és Fodor Szabolcs elment a Volánba, Peterdi Imre pedig a Fradit választotta, Enafatti Omar Kanadába költözött. Három csatárt „vesztettünk”, ráadásul a góllövéssel egyébként is akadtak gondjaink. A szezon elején Libor Pavlis, Popovics Patrik és Lubomir Sabol érkezett. Később csatlakozott a csapathoz Hüffner Adrián, majd Marko Makinen.

Ha már említed a légiósokat; tavaly a Mol Ligát csak magyar játékosokkal nyertétek, utána az OB/I középszakaszára igazoltatok külföldieket, idén pedig már a bajnoki rajtra. Változott a koncepció?

A tavalyi erősítés „ad hoc” jelleggel történt; a tulajdonosok a Mol Liga győzelem után úgy gondolták, a csapat megerősítésével az OB/I döntő is elérhető. Ha emlékszel, az alapszakaszt elég vékony kerettel játszottuk, Szappanos végig sérült volt, csak a Mol Liga elődöntőn játszott (két gólt lőtt), majd ott is megsérült és kihagyta a szezont. A légiósokkal együtt érkezett a Fradival pénzügyi vitába keveredett Ennaffati Omar és a Volánban mellőzött Peterdi Imre is.

Ezzel szemben idén már szezon előtt eldöntöttük, hogy lesznek légiósaink.

És mi lett az eredeti koncepcióval, miszerint a fiataloknak kell játéklehetőséget biztosítani?

Azok a fiatalok, akik megfelelően dolgoztak, kaptak is lehetőséget. Valaki tudott élni vele, valaki nem. Azt azért megállapíthatjuk, hogy a felnőtt mezőnyben tartósan jó teljesítményt csak Rajna Miklós, Nagy Richárd, Somogyi Balázs, Popovics Patrik és Fodor Csanád tudott nyújtani. Még Hardy Richárdot kell megemlíteni, aki ifi korú létére helyt állt a felnőttek között is és Wéber Zsolt munkájával is elégedett voltam. Különösen a jobb csapatok (Csíkszereda, Dab, Miskolc) ellen volt látható, hogy ami elég a junior bajnokságban vagy az UTE ellen, az magasabb szinten már kevés. Nyáron először arról kellett dönteni, éremért akarunk harcolni vagy nem számítanak az eredmények. Mivel a tulajdonosok az előbbi mellett döntöttek, nyilvánvaló volt, hogy kellenek a légiósok.

A fiatalokra visszatérve, nagyon fontos volt megértetni velük, hogy a felnőtt keret nem automatizmus számukra, csak a legjobbak kerülhetnek oda. Későbbi pályafutásuk során sem (főleg ha nem Magyarországon játszanak majd) a szüleik nyomására lesznek csapat tagok, hanem a teljesítményük alapján. A jégen minden kiderül.

Konfliktusokat érzek a szavaid mögött…

A konfliktusok természetesek, a pozíciómmal járnak. Megjegyzem, a csapatok összeállításába sosem szóltam bele, ez mindig az edzők dolga és felelőssége. A fiatalokat sokat noszogattam, hogy többet dolgozzanak, ez a saját érdekük. A légiósok jelenléte is segített; ha látják a fiataljaink, hogy a profi játékosok meccs után még 45 percet bicikliznek, vagy sérülésük esetén is – a sérülésüknek megfelelő – edzésmunkát végeznek, akkor ők is felülnek a biciklire.

A Mol Ligában negyedikek lettünk. Elégedettek lehetünk?

A Mol Ligánál élesen különvált az alapszakasz teljesítménye, a rájátszásban mutatott játéktól. Az alapszakaszban több lehetőséget kaptak a fiatalok, a teljesítményünk hullámzó volt. A válogatott program miatti szünet után kezdett összeállni a csapat, Makinen érkezésével pedig jelentősen erősödtünk. A negyedik hely elsősorban a Brassó ellen elhullajtott pontoknak köszönhető, hiszen az OB/I alapszakaszt megnyertük. A Fradi és a Csíkszereda ellen (a rájátszásban) már jól játszottunk, annak ellenére, hogy egész idényben problémánk volt, hogy Erdélybe mindig kevesen utaztunk. Az elődöntőben ez sokat kivett az utazó keretből. Elmondhatjuk, hogy a későbbi győztes a rájátszásban, rendes játékidőben egyszer sem győzött le minket.

A Magyar Kupára és az OB/I középszakaszára tovább erősödtünk.

Igen, bár ha visszagondolsz, a sérülések miatt egyszer sem tudtunk a legerősebb összeállításunkban játszani. Berta Ákos még a Brassó ellen sérült meg, majd jött Szappanos térdszalag szakadása, Martz és Kiprusoff sérülése, az elődöntő első meccsén kidőlt „pontkirályunk” Lubomir Sabol, Makinen pedig kisebb agyrázkódással játszotta az utolsó két meccset. Emellett a kiegészítő emberek sem voltak egészségesek; Wéber Zsolt és Hardi Richárd is kézsérüléssel bajlódott.

Az elődöntőbeli sérülések megpecsételték a sorsunkat; három sorral nem lehet öt éles meccset – eredményesen – játszani hat nap alatt. Főleg a fizikailag kiváló állapotban lévő, négy sorral játszó Dab ellen.

A kupa vereség viszont nem magyarázható a sérülésekkel, egy általunk irányított meccset vesztettünk el sorozatos fegyelmezetlenségek miatt. Ha egy csapat – vélt vagy valós sérelmek miatt – a játékvezetéssel foglalkozik a meccs alatt, annak csak vereség lehet a vége.

Tavalyhoz képest az említett kudarcok ellenére előrébb léptünk játékban. Támadásban sokat fejlődtünk, védekezésünk pedig továbbra is a legjobbak közé sorolható a mezőnyben.

Kik azok, akik a legtöbbet fejlődtek tavalyhoz képest?

Rajna Miklósnak jót tett, hogy edzőnk versenyhelyzetet teremtett közte és Kiss Tamás között. Mindketten jól teljesítettek, a Mol Liga alapszakaszban, amikor még felváltva védtek, ketten vezették a kapusrangsort a mezőnyben.

Kiemelendő Nagy Richárd teljesítménye, aki első teljes felnőtt szezonját játszotta és tökéletesen illeszkedett a csapatba. Minden képességgel rendelkezik ahhoz, hogy a közeljövőben válogatott játékos lehessen.

Somogyi Balázst már meghívták a válogatott keretbe, ez mindennél többet mond idei teljesítményéről.

Már nem is soroljuk a fiatalok közé Szirányi Bencét, pedig még csak 23 éves, de meghatározó játékosunk volt, természetesen ott van a válogatott keretben.

Gyakran tűnt úgy, hogy a Vasast kicsit idegenként kezelik a hazai jégkorong életben. Rengeteg indulatot váltottak ki azok az ügyek, amiben a Vasas érintett volt.

A Vasas körüli viharok elsődleges magyarázata, hogy ez az egyetlen csapat az élvonalban, ahol azok irányítanak (a tulajdonosok), akik a pénzt biztosítják a működéshez. Nem más pénzét költik a jégkorongra, hanem a sajátjukat. Ezért nehezebben fogadják el, ha azok, akik pénzt kapnak a munkájukért, nem teljesítenek. Rengeteg olyan konfliktus volt, ami egy évek óta a magyar hokiban szereplő számára „normális”, de egy „kívülállónak” nehezen érthető: a bíráskodás színvonala és következménynélkülisége, a mérkőzések halasztgatása a legképtelenebb okok miatt, a korosztályos bajnokságok szervezetlensége, a válogatási elvek felismerhetetlensége (pl. Rajna Miklós hogy nem fért be a junior válogatottba, ahol az egyetlen fontos meccsen az elsőszámú kapusunkat 8 gól után cserélik le), a felnőtt OB/I elődöntőinek és döntőinek összezsúfolása, illetve a három fordulós középszakasz, stb. Hiába vannak pozitív változások a csapatoknál, hiába erősödik a Miskolc és a Csíkszereda, hiába játszik évek óta magas színvonalon a Dab, hiába fektetnek sportbarátok a hokiba pénzt, ha a versenyeztetéshez kapcsolódó körülmények nem javulnak. Ma egy felnőtt magyar játékosnak a külföldre szerződés, illetve az Ebelben játszó Volán jelenthet előre lépést. A Mol Liga nem lesz komoly bajnokság, amíg a Csíkszereda 13 perc alatt 8 gólt tud ütni az Újpestnek. Az ilyen meccsekre nem kíváncsiak a nézők és rosszat tesznek mindkét csapat játékosainak. Hallgatva a csapatok körüli híreket, jövőre sem lesz jobb a helyzet.

Visszatérve a Vasas „ügyeire”, szerintem fontosabbak azok a dolgok, amikről a Vasas kapcsán nem beszéltek; hogy a játékosok mindig megkapták időben a járandóságaikat, hogy tökéletes körülmények között készülhettek. A marketingünket is kiemelkedőnek nevezhetjük, sokat foglalkozott a sajtó a csapattal és nem botrányok kapcsán.

Ha már szóba hoztad a jövőt, mi lesz a Vasassal?

Három évre szóló szerződést kötöttem annak idején, ez most jár le. Ezt az időszakot sikerként élem meg, hiszen a nulláról kellett felépíteni egy csapatot. A sok támadás mellett pedig az ellenfeleink is elismerték, jó csapat lett a Vasas. A jövő bizonytalan. Mint mondtam, a két tulajdonos finanszírozza a csapatot és ők még nem döntöttek a következő szezonról. Az elmúlt hetek eseményei nem arról győzték meg őket, hogy van értelme a jégkorongba pénzt ölni. Abban egyeztünk meg, hogy egy hónap múlva ülünk le tárgyalni, hogy ne indulatból szülessen döntés.

A profi sporthoz profi körülmények kellenek. Annak nem látnám értelmét, hogy az ifi- junior csapat induljon a felnőttek közt. Mivel az MJSZ a Vasast nem engedte külföldi bajnokságban indulni, nem sok alternatíva marad.

Ne feledkezzünk meg a gyerekekről sem! A Vasas jégkorongszakosztályánál közel kétszáz gyerek hokizik, őket mindenképp meg kellene tartani. Mivel az ifi, junior és felnőtt korosztály jogilag is más egységhez tartozik, az ő sorsuk nem érinti a gyerekeket.

Nem sok bíztatót mondtál…

Nem vagyok optimista. A válogatott komoly esélyekkel indul a világbajnokságon, de a húzóemberek többsége már túl van pályája csúcsán. A mögöttük álló fiatalok még nincsenek az ő szintjükön. Emellett látható, az utánpótlásban komoly bajok vannak. Nagy múltú csapatok képtelenek egy ifi csapatot kiállítani, a gyerekek lényegesen kevesebb meccset játszanak, mint kortársaik más országokban. A lejátszott meccsek jelentős része pedig komolytalan, 8-10 gól van egyes csapatok közt (de volt 17:0, 21:1 és 24:2 is). Komoly bajnokságokban, azonos időszakban 60 körüli meccsnél jár ez a korosztály.

A junior bajnokság idei lebonyolítása a vicc kategóriába tartozik, jövőre talán már ki sem írják.

A sport törvény még mindig nem lépett hatályba, de időközben rengeteget változott, tudomásom szerint a versenysport teljesen kikerült a szövegből. Amíg nem dől el a törvény sorsa, a szponzorok sem fizetnek, ezért más csapatoknál már láthatók a források elapadásának jelei. A klubok az önkormányzatoktól várnak pénzt, de ott sincsenek korlátlan pénzeszközök. Az egyes sportágak is harcolnak egymással a pénzekért, ebben sem áll jól a jégkorong, hiszen az egyik legnagyobb működési költség jellemzi. Ezért bosszantó, hogy azt a néhány embert, aki hajlandó áldozni a sportra, elüldözik a sportbürokraták.