Hosszabbítás után, 5:4-es vereséget szenvedett csapatunk a Ferencvárostól. Az eredmény remélhetőleg felrázza játékosainkat, akik fejben már befejezték a középszakaszt. Visszatekintve az elmúlt hetek mérkőzéseire megállapíthatjuk, hogy a jó eredmények ellenére összesen kétszer játszottunk jól (a Dab elleni hazai és a Fehérvár elleni idegenbeli meccsen), a többi győzelem nem párosult jó teljesítménnyel. A sorozatos győzelmek elhitették a csapattal, hogy elegendő a befektetett munka, az eredmények „maguktól” jönnek.

A tegnapi mérkőzéshez is így álltunk hozzá; Popovicsot és Fodor Csanádot a sérülések ellenére a junior meccsre neveztük, egy ifi kapust ültettünk a padra, 15 (+2) játékost neveztünk. (Ha már említettük a junior meccset; csapatunk – hosszabbítás után – 2:1-re nyert Dunaújvárosban).

A történethez hozzá tartozik, hogy így is nyerhettünk volna, végig vezettünk, de a Fradi elhitte, hogy egyenlíthet és ez – két perccel a vége előtt – sikerült is. A hosszabbításban pedig 8 másodperc alatt gólt lőttek, ami jól mutatja csapatunk dekoncentráltságát.

A pozitívuma a mérkőzésnek, hogy így is növeltük az előnyünket, de ami ennél fontosabb; tükröt tartott a csapat elé, megmutatva: ennél több kell.

Pénteken a Jégpalotában visszavághatunk a Ferencvárosnak, vasárnap pedig a Dab ellen ismét a legjobb formánkat kell mutassuk.